A magyar bor

Európa szerves részét képző magyarországi szőlészet és borászat különlegességnek számított kiváló ökológiai-természeti adottságaival, szép savakat, és kerek borokat termő szőlőhegyeivel, aszúsodó szőlőivel és borkereskedelmével. Magyarországon a finom bor állandó kísérője volt az asztali örömöknek. A magyar konyha zsíros, fűszeres, nehéz ételei száraz egészséges borokat igényeltek jó étrendi hatásaik miatt. Azonban nem csak a konyha, de a népgyógyászat is igényelte a bort. Rengeteg ünnephez kapcsolódott: keresztelők, lakodalmak, adás-vételi szerződések. Szentségtörésnek számított ha valaki a felemelt poharat nem hörpintette ki teljesen. Mátyás király nagy pártfogója volt a szőlészetnek és a borászatnak. Rengeteg külföldi ember szállt meg mindig budai palotájában, nagyon szerették Mátyás király borait.

A magyar bor rendkívüli adottsága, hogy sokszínű. Hazánk borászata ugyanis a szőlőfajtákat, a termőterületeket és a borászati eljárásokat tekintve világviszonylatban is rendkívül gazdag. Ezt a gazdagságot egészíti ki a borász szőlőről és borról alkotott víziója, ami a legváltozatosabb ízélményt jelentő borok születését teszi lehetővé.


„A nap süt, az ég kék, a fű zöld. A szőlő terem. A bor erjed és érik. Az ember dolgozik és remél, aggódik és örül. Élvezi munkája gyümölcsét és örömmel mutatja meg azt másoknak. Az idők kezdete óta így megy ez, így van ez most is. Aki belekavarodik a szőlő és a bor világába, azt e világ nem engedi soha. Debreczeni Mónika – birtokigazgató”

Magyarország bortermelése

Hazánk a 45,5–48,5° földrajzi szélességek között fekszik. Az ország 2/3 része a 10–11 °C-os izotermák között a szőlőtermesztés északi zónájában, de a középső zóna közelében terül el. Földrajzi adottságaink elsősorban a minőségi fehérborok termelésének kedveznek, de az ország déli, szubmediterrán klímájú térségei igen alkalmasak a minőségi vörösborok készítésére is. A minőségre nagy hangsúlyt kell helyeznünk. Magyarország szerény helyet foglal el a szőlő-bortermelő országok sorrendjében.

A 2005. évi statisztikai adatok alapján világviszonylatban szőlőterületünkkel és bortermelésünkkel egyaránt a 14. helyet foglaljuk el. De a helyezésekhez képest jobban informálnak a valós számadatok. Bortermésünkkel a világ összterméséből kereken 1,2%-kal, borkivitelünkkel a világ borexportjából mintegy 1%-kal részesedünk. Borexportunk mennyiségi növelésére aligha gondolhatunk. Jobb pozícióba csakis minőségi boraink részarányának növelésével kerülhetünk.
Tovább

A szőlő- és bortermelés területi megoszlása

Hazánkban a szőlőtermelő helyek hosszú évszázadok alatt a termőhelyi adottságok és a gazdasági, társadalmi viszonyok hatására alakultak ki. A termőhelyek mai arculata szorosan összefügg azokkal a törvényi rendeletekkel, amelyekkel a történelem folyamán szabályozni kívánták a szőlő-bortermelés kereteit, és meghatározni a fejlődés irányát. A ma érvényes területi besorolást a „2004. évi XVIII. törvény a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról” c. törvény, valamint ehhez kapcsolódóan a 127/2009 (IX.29.) FVM rendelet 1. sz. melléklete tartalmazza. A törvényes rendelkezések szerint a szőlőtermesztés termőhelyei a következők: a.) borvidékek, b.) borvidéken kívüli területek.

Borvidék olyan termőhelyek összessége, amely több település közigazgatási területére kiterjedően hasonló éghajlati, domborzati, talajtani adottságokkal, jellemző fajtaösszetételű és művelésű ültetvényekkel, sajátos szőlő- és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, és amelyről sajátos jellegű borászati termékek származnak; borvidékbe olyan település sorolható, amelynek a szőlő termőhelyi kataszterében nyilvántartott területe a település összes mezőgazdaságilag hasznosított területének 7%-át eléri, vagy olyan település, illetve fővárosi vagy megyei jogú városi kerület, amelynek területén borászati üzem működik.

Borvidéken kívüli területek leginkább családi borellátásra berendezkedett – ritkábban árutermelő – szőlő-borgazdaságok. A termőhelyeket az ún. „termőhelyi kataszter” alapján minősítik. A borszőlő termőhelyi katasztere a termőhelyek egységes nyilvántartási rendszere, amely borszőlő termesztésére való alkalmasság szempontjából ökológiailag minősített, osztályozott és lehatárolt határrészek nyilvántartása külterületi átnézeti térképeken és adatlapokon. A térképeken a környezeti tényezők alapján értékelt területeket (ökotópok) be kell határolni, és azonosító kódszámmal, valamint osztályjelöléssel kell ellátni. A termőhelyi kataszterbe sorolás nyilvántartásának, módosításának, törlésének eljárásrendjét és a vonatkozó döntés közzétételét, a nevezett törvény írja elő. Borszőlőültetvényt telepíteni csak termőhelyi kataszterbe sorolt területen lehet.


A borszőlő termőhelyi kataszterébe tartozó terület a kataszteri osztályozás szerint:
  • a.) I. osztályú, borszőlő termesztésére kiváló adottságú,
  • b.) II. osztályú, 1. borszőlőtermesztésre kedvező adottságú,
A 2. borszőlőtermesztésre alkalmas terület lehet. A borvidékek száma: 22. E térségek rendeletben felsorolt településeinek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei tartoznak az érintett borvidékbe. Megkülönböztetett státusszal bír leghíresebb termőhelyünk, a Tokaji borvidék, melyre különleges törvényes előírások vonatkoznak. A borvidékek felsorolását, borszőlővel beültetett területét és az érintett települések számát a 9. táblázat tartalmazza. A borvidékek területi elhelyezkedését az 5. ábra szemlélteti. A borszőlő területi megoszlása az EU-Bizottság 2008. évi nyilvántartása alapján – összhangban a HNT adatbázisával:

  • borvidéki összterület 70 344 ha
  • borvidéken kívüli összterület 11 508 ha
  • borszőlő terület mindösszesen 81 852 ha