BORRÉGIÓK

Borrégió és borvidék

A borok esetében általában a borvidékeket szokás feltüntetni a palackon, mely a fogyasztók számára tökéletesen behatárolja bor készítésének helyét. Magyarország borkultúráját sokszínűség, eredetiség és egyediség jellemzi. Az ország területén található 6 borrégióban 22 különböző éghajlati, domborzati, talajtani vagy történelmi sajátosságú borvidék fedezhető fel. A Tokaji borvidék történelmi hagyományaiból és különleges természeti adottságaiból adódóan önálló borrégió. A legnagyobb területű borrégió a Duna és a Tisza folyó között elterülő Duna borrégió. A „magyar tenger” körül található borvidékeket a Balaton borrégió foglalja magába. Az Északi-Középhegységben fekvő borvidékek a Felső-Magyarországi borrégiót alkotják. Soprontól Budapest felé utazva a Felső-Pannon borrégiót érintjük, a Dunántúl legdélebbi borvidékeit pedig a Pannon borrégió fogja össze.

Az éghajlat Magyarországon döntően kontinentális, bár néhány helyen érezhető az Atlanti-óceán hatása, és Dél-Magyarország mediterrán vonásokkal is rendelkezik. Emiatt a sokszínűség miatt a borvidékek is jelentősen eltérnek egymástól, akár földrajzi közelség esetén is. Magyarország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. A változatosság a magyar borok egyik erénye: Magyarország azon kevés országok közé tartozik, amely a klasszikus borstílusok teljes skáláját átfogja a fehér boroktól kezdve, a testes vörös borokkal és természetes édes borokkal bezárólag. A szőlőfajtákban is nagy változatosság mutatkozik meg, a magyar és nemzetközi fajták egészséges egyensúlyban vannak a borkészítésben. Magyarországot többnyire fehérbor-termelő országként ismerik, a mennyiséget tekintve ez igaz is. A Magyarországon készített borok 75 százaléka fehér, viszont hírnevet inkább vörös borok készítésében szerzett az ország, főleg a szekszárdi, villányi, és az egri borok sikerei miatt. Egyre több kék szőlőt telepítenek országszerte, ez mutatja a növekvő igényt.

Lassan valóban megérik az idő arra, hogy a Balaton északi és déli partját egy régióként tárgyalhassuk, hiszen a stílusbeli eltérések ugyan megvannak most is, de a minőségi különbségek egyre csekélyebbek. Az elmúlt húsz évben mintha jobban előtérben lettek volna az északi part vulkáni talajon termett nagy fehér borai, a déli part kiemelkedő tételeit – leszámítva Légli Ottó és Konyári János borait – többnyire afféle véletlenszerű megjelenésnek tekintettük. Ez ma már egészen másként van, s ha a filoxéra utáni idők át is írták ennek a területnek a fajtaszerkezetét, valójában nem volt ekkora különbség a Balaton északi és déli partja között. Északon is szép számmal születtek vörösborok, mint ahogy a déli területeken is jócskán akadtak szép fehérek. Ma új nevekkel találkozunk itt is, ott is, sok jó ár-érték arányú tétel terem a tó körül.

A Balaton, mint régió, talán a legösszetettebb valamennyi hazai borrégió közül. Vannak ugyan olyan közös jellemzők – akár a klímát, akár az itt készülő borokat nézzük – amelyek egységesen jellemzők, mégis mindegyiknek megvan a saját arca és karaktere. A Balaton körüli hat borvidék egy közös borrégiót alkot összesen több, mint 9000 hektárnyi területen: a Badacsonyi, a Balatonboglári, a Balaton-felvidéki, a Balatonfüred-Csopaki, a Nagy-Somlói és a Zalai borvidék. Jellegzetes fajta az olaszrizling, de olyan különlegességek is megtalálhatók a borrégióban, mint a kéknyelű vagy a juhfark.

A szőlőültetvényeknek kifejezetten kedvező a Balaton környezete. Mint Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű tava, a Balaton rengeteg visszaverődő napfényt, megfelelő páratartalmat és hűvösebb nyarakat eredményez – így megteremtve egy sajátságos mezoklímát. A Balaton medencéjét a környező hegységek, a hideg szelektől óvó Bakony északról, illetve a Zalai- és Somogyi-dombság keretezi. Földtanilag változatos, egyaránt megtalálhatók a vulkáni eredetű, bazaltos, mészkőmálladékos rétegek, mint a löszös, barna és vörös erdőtalaj, a dolomit vagy a pannonhomok.