BORRÉGIÓK
Borrégió és borvidék
A borok esetében általában a borvidékeket szokás feltüntetni a palackon, mely a fogyasztók számára tökéletesen behatárolja bor készítésének helyét. Magyarország borkultúráját sokszínűség, eredetiség és egyediség jellemzi. Az ország területén található 6 borrégióban 22 különböző éghajlati, domborzati, talajtani vagy történelmi sajátosságú borvidék fedezhető fel. A Tokaji borvidék történelmi hagyományaiból és különleges természeti adottságaiból adódóan önálló borrégió. A legnagyobb területű borrégió a Duna és a Tisza folyó között elterülő Duna borrégió. A „magyar tenger” körül található borvidékeket a Balaton borrégió foglalja magába. Az Északi-Középhegységben fekvő borvidékek a Felső-Magyarországi borrégiót alkotják. Soprontól Budapest felé utazva a Felső-Pannon borrégiót érintjük, a Dunántúl legdélebbi borvidékeit pedig a Pannon borrégió fogja össze.
Az éghajlat Magyarországon döntően kontinentális, bár néhány helyen érezhető az Atlanti-óceán hatása, és Dél-Magyarország mediterrán vonásokkal is rendelkezik. Emiatt a sokszínűség miatt a borvidékek is jelentősen eltérnek egymástól, akár földrajzi közelség esetén is. Magyarország egész területe bortermő vidék. A talajnak és a klímának, illetve ezek változatos voltának köszöntető az a tény, hogy ez a kis ország 22 borvidéket mondhat magáénak. A változatosság a magyar borok egyik erénye: Magyarország azon kevés országok közé tartozik, amely a klasszikus borstílusok teljes skáláját átfogja a fehér boroktól kezdve, a testes vörös borokkal és természetes édes borokkal bezárólag. A szőlőfajtákban is nagy változatosság mutatkozik meg, a magyar és nemzetközi fajták egészséges egyensúlyban vannak a borkészítésben. Magyarországot többnyire fehérbor-termelő országként ismerik, a mennyiséget tekintve ez igaz is. A Magyarországon készített borok 75 százaléka fehér, viszont hírnevet inkább vörös borok készítésében szerzett az ország, főleg a szekszárdi, villányi, és az egri borok sikerei miatt. Egyre több kék szőlőt telepítenek országszerte, ez mutatja a növekvő igényt.
Ami a régióhoz tartozó borvidékeket leginkább összeköti, az a klíma hűvösebb karaktere és a savakban gazdag, lendületes borok köre. Az időjárási viszonyoknak megfelelően jóval több a fehérszőlő, mint a kékszőlő. A globális felmelegedés negatív hatásai itt sokkal kevésbé érezhetők még, bőven van tartalék a borok savszerkezetében. Ennek ellenére érezhetően teltebbek és alkoholban is gazdagabbak lettek ezek a borok az elmúlt tíz évben. Kedvesebb, behízelgőbb karakter mellett megmaradnak a jó tartású tételek. Itt-ott a pezsgőkészítés természetes határai is tágultak, a hagyományosnak számító Etyek-Buda mellett Mór, Neszmély, Sopron is bekapcsolódott ebbe a körbe. Pannonhalma évek óta komoly vörösborokkal ajándékozza meg a borszeretőket, de a pinot noir fajta tartalékai sem lettek még minden borvidéken kihasználva.
A Felső-Pannon borrégió a Vértes-, a Budai-, a Gerecse-, a Kőszegi-, a Soproni-hegység, illetve a Velencei- és Pannonhalmi-dombság vonulatain, hegyoldalakban és dombvidéken terjeszkedik 150-400 méteres magasságban. Klímáját az északról érkező óceáni, nedvesebb-hűvösebb levegőáramlatok és déli mediterrán hatások alakítják. Az agyagbemosódásos barna erdőtalaj uralkodó ezen a területen. A borrégió kiterjedése relatív nagy: több hegységet és dombvidéket foglal magában Budapesttől a nyugati országhatárig 5500 hektáron. Ebből következően a termesztett szőlőfajták is igen változatosak, a kékfrankostól az ezerjón át a chardonnay-ig terjed a paletta.